A Hegyi farkasok területe a Kő-hegy Déli lankáján fekszik. Néhány gondolat a hegyről:

Szentendre és Pomáz határán, a Visegrádi-hegység délkeleti részén fekszik a Kő-hegy. Nem túl magas (366 m) hegycsúcs és vulkanikus kőzetekből álló déli oldal jellemzi, mely több mint 100 méteres szikla letöréssel néz rá a Duna-menti síkságra.

Trachyt-tufa és breccia alkotja e sziklafalat, melyből hatalmas bástyák szögellenek ki. A víz sajátságos alakzatokat mosott ki a lazán összefüggő brecciából s egyes sziklatömegeket egészen elválasztott a hegy testétől. Ősidőkben az alföldi tenger mosta e sziklák tövét. Talán ezzel a geologiai ténnyel függ össze a népnek az a hite, hogy 200 évvel ez előtt a Duna még a Kőhegy aljában folyt és a visegrádi országút is egészen a hegy aljában vonult el. Elmondások szerint a Kőhegy szikláiba nagy vaskarikák vannak beleillesztve, melyek ama régi időben a gályák kikötésére szolgálhattak.

Ez alatt haladt el a rómaiak egyik fő útja, mely Szentendrét Esztergommal kötötte össze. Az Árpád korabeli okiratok a Kőhegyet Kyhug és Promontorium Pomaziense név alatt említik. Kitűnő szőlői miatt sok viszálykodás folyt érte. IV. László 1278-ban nővérének, a mai Margitszigeten levő apáca-klastrom fejedelemasszonyának adományozta; de az apácák e birtokot nem bírhatták háborítatlanul. A XIII. században többször elfoglalták tőlük erőszakosan; 1467-ben pedig Pomázi Chyko János ejtette hatalmába. Mátyás királynak két ízben kellett intézkednie, hogy az apácákat jogos tulajdonukba visszahelyezze. A török hódoltság idejében a Wathay család bírta a Kőhegyet. 1662-ben Wesselényi nádor a pozsonyi Klarisszáknak adományozta, ami hosszas viszályra adott okot a Wathay család és az apácák közt.

A XVIII. század második felére Pest megye öt jelentős szőlő- és bortermelő helyei közé tartozott. 1728-1760 között az előállított bor mennyisége több mint tízszeresére emelkedett és eljutott a hazai piacokon kívül külföldre is.

A Pomázi műútról vezető dűlőutat jelző táblán a mai nap is Podkámen szerepel (Kámen-Kőhegy, Podkámen- Kő-hegyi szőlők), ugyanúgy mint az 1863-ban készült dűlőtérképen is látható.

 

Forrás:

www.tankonyvtar.hu

Tóth Ferenc- Pomáz történetének forrásai